fekete-fehér kép

Hosszú út áll még előttük…

Ez a fotó spontán készült egy barátainkkal tett erdei séta során. A gyerekek önfeledten karikáztak, én meg próbáltam elkapni a pillanatot milyen jól érzik magukat. Mikor visszanéztem a képeket, nagyon aranyosak voltak ahol teli szájjal nevettek és látszott mennyire felszabadultak. Mégis igazán ez a kép fogott meg. A hatás fokozásáért fekete-fehér konverziót használtam. Van mikor egy fekete-fehér kép sokkal kifejezőbb mint egy színes. Fotós körökben van egy mondás, miszerint ha egy kép nem működik csak rakd át fekete-fehérbe és máris jó lesz. Egy ilyen képet is sokféle változatban el lehet készíteni. Ha csak a szürkeség látszik az nem hatásos, hanem unalmas.

Szeretem nézegetni a régi családi fényképeinket. Sok mindent “elmesélnek” arról az időről, amikor még kisgyermek voltam. Egy-egy kép kapcsán történetek jutnak eszünkbe. A kedvencem mikor felfedezünk egy fényképen valamit és elhangzik -Emlékszel? Lehet ha nem lenne az a fénykép akkor nem is emlékeznénk rá? Az emlékeinkben egy idő után megfakul azoknak az arca akik már nincsenek közöttünk. Egy fényképpel könnyen felidézhetők ezek az elfelejtett emlékek.

A lányom Regina most 3,5 éves a kisfiam Ákos 10 hónapos. Sokszor gondolok arra vajon milyenek lesznek ha felnőnek. Most úgy tűnik, hogy az még milyen messze van és addig még olyan sok idő van hátra. Egyrészről igen, mert az évek alatt nagyon sok minden fog velük/velünk történni. Másrészről gyorsan telnek a napok és azt vesszük észre, hogy itt az újabb születésnap!

Az újszülött kor mint egy röpke pillanat múlik el, utána napról-napra vesszük észre, hogy babánk fejlődik, mindig valami újdonságot csinál, gyermekként elindul a felfedezés, kinyílik a világ számukra, amiről mindent tudni szeretnének. Olyan időszakok ezek amiket érdemes megörökíteni, hogy később felnőttként ők is láthassák, a fotók alapján is mesélhessünk nekik arról milyenek voltak picinek. Én abban a tudatban készítem fotóimat, ha gyermekeim felnőnek előveszik őket és emlékezni fognak, de addig még hosszú út áll előttük…